Padot kapott egy szentendrei buszmegálló

kover

Úgy gondoltuk, csinálunk egy padot oda, ahol talán soha nem volt… És közben talán elgondolkodtatunk, miért is nem közpark a kőtár. Akár kapus rendszerrel, amit éjjelre bezárnak, vagy miért nem egy szabadtéri nyitott kiállítóhely, amit nem zár el egy kerítés. Van rá példa. Még Magyarországon is.
Zuhogó esőben kezdődött el a pad beállítása. Miután megtalálta a helyét, és megjelöltük, hogy hova kell ásni az alapot, újra szétszedtük. Ekkorra ha nem is sütött ki nap, de legalább nem csorgott a nyakunkba az eső. Emberfeletti munkával kiástunk két tíz centi mély gödröt azzal a nemzeti munkamódszerrel, miszerint egyszerre csak egy ember ás, miközben a többi mondja, hogy miként ásson.

 

Elkészült a PAD!

pad1

Ezután egy húsosládában kikevertünk négy zsák betont, a gödörbe állítottuk a köveket, és az egészet összekentük betonnal, csemperagasztóval meg kék festékkel.

pad2

Nagyon pofás lett. Mi meg nagyon betonosak, ragasztósak és kék festékesek.

pad3

pad4

Ezután némi bűvészkedés kezdődött fúrókkal, csavarokkal, menetes szárakkal, amiket megpróbáltunk a célra legalkalmatlanabb eszközökkel megmunkálni, de végül a passzivizmus legyőzte a technikát, és délutánra kész lett a PAD. A párnákat inkább elloptuk mi, úgyis kampánypárna. Közben jöttek-mentek az emberek. Megismertük Márti nénit, aki 27 éven keresztül itt szállt fel naponta a buszra. Jöttek srácok, akik rögtön fölesküdtek, hogy mindentől és mindenkitől meg fogják védeni a padot. Miután levonult a brigád és a PAD magára maradt, még jártunkban-keltünkben visszanéztünk rá délután. Mindig ücsörgött rajta valaki. Nagyon reméljük, hogy a PAD nem jut a fák sorsára. Szerintünk majd idővel kéne rá egy tető is. Nem haragszunk, ha más csinálja meg, de megcsináljuk mi, ha más nem.  Aki látja, vigyázzon rá és használja örömmel. Köszönjük, Zsuzsa, János, András, Réka, Krisztián, Kriszta, Péter, Zoltán, László, Regina, meg a többiek…

pad7 pad8 pad9

Ha csatlakoznál a szentendrei csapatunkhoz, itt találod.